Banner Zoltán műkritikus a vele készült interjúban kifejtette, hogy 1989 előtt az erdélyi magyar művészeknek nem voltak intézményei. Azonban a nagy mesterek /Miklósi Gábor, Szervátiusz Jenő, Mohi Sándor/ kisugárzása egész Erdélyben érvényesült, kezük alól kerültek ki azok a művészek, akik számos város művészeti életét teremtették meg. A legfontosabb művészeti irányzatok előbb-utóbb begyűrűztek Erdélybe is. Az intézményeket pótolták más intézmények, kiállításokat állami intézményekben is rendeztek, de a legtöbb tárlatot a szerkesztőségek szobáiban, a színházak előcsarnokában rendezték. Ezek közül is kiemelkedik a Korunk Galéria, vagy a marosvásárhelyi színművészeti főiskola előcsarnoka. Ma már sokkal több megnyilvánulási lehetősége van az erdélyi művészeknek, minden településen új galériák nyíltak. A művészet közben túlnőtte a közönség elvárásait, ízlését. A művészek érzik azt, hogy kicsit fölöslegesek. Az az intim kapcsolat, ami műalkotás és művész között volt: megszűnik. Banner a legnagyobb veszélynek az eltechnicizálódást tartja. Az egész világ illúzióvá válik, amit egérrel és billentyűkkel, meg egy képernyővel meg lehet jeleníteni. Banner ettől félti a kreativitást. /Karácsonyi Zsolt: Az egész világ illúzióvá válik. Interjú Banner Zoltán műkritikussal. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
